Rinókaland a Chitwan-ban

A főútvonal felújítása miatt eléggé lemerülten értünk a Shauraha közelében fekvő Sapana Village Lodge-ba. Itt azonban a helyiek kedvessége és a frissítők gyorsan helyrebillentették az egyensúlyt. A délután és az est hátralevő részét ejtőzéssel töltöttük, amit a helyiek elefántjai kavartak meg kissé…de erről majd talán egy másik történetben. 

Az idevezető hosszú utat egy természeti látnivalóért tettük meg. A Chitwan Nemzeti Park Nepál első nemzeti parkja. 1973-ban alapították és 1984-től a Természeti Világörökség része. A park Dél-Közép Nepálban, a Rapti és Narayani folyók közötti területen terül el. A Chitwan megalakulása az utolsó pillanatban történt. Addigra már csak száznál is kevesebb nepáli orrszarvú maradt és más állatfajokat is megtizedelték a vadászok, illetve a területen élő taru törzs tagjai. Ma a parkot a nepáli katonaság őrzi, melyre az orrvadászat miatt van szükség. Nagy a kereslet az orrszarvú-tülökre és bőrre. Ezeknek ugyanis a férfierőt növelő hatást tulajdonít a hagyományos kínai gyógyászat.

A kora reggeli induláskor a Rapti folyó vizében lustán lebegtek a Mugger-krokodilok és a gaviálok. Különösen ez utóbbiak veszélyeztetettek. A sütőlapát formájú fejük, hosszú pofájuk a halfogás specialistájává teszi őket. Közel féltucatnyit láttunk a közelben.

A folyó túlpartján dzsipbe ültünk és “bevetettük” magunkat a parkba. Ma rinó-nap volt. Az orrszarvúakon és a pávákon kívül kevés más élőlénnyel találkoztunk. Ehhez persze érdemes lenne több időt eltölteni, mint ami most adódott. 3-4 nap az ajánlott itt tartózkodás.

 

Témakörök: Állatok, Nepál, Természet, Világörökségés címkézve, , , .