Ma kegyeikbe fogadtak minket az égiek!

Néhány évvel ezelőtt egy gyönyörű napsütéses reggelen indultunk a Greiffenberg mászásra. Ahogy haladtunk felfelé, az idő fokozatosan romlott. Mire 2000 méter fölé értünk, felhőbe burkolózott a táj, a látótávolság néhány méterre csökkent, alig tudtuk követni az útvonaljelzéseket – a tájból semmit sem láttunk. Felértünk 2618 méterre és leültünk a csúcsot jelző vaskereszt tövébe és készítettünk egy képet – a 3-4 méterről készült fotón mögöttünk tejfehér ködbe burkolózott minden. Egyszercsak egy nagyott dörrent az ég és esőcseppek kezdtek kopogni a köveken.

A gyönyörű reggeli idő miatt egy súlyos hibát is elkövettünk – az esőfelszerelést egyszerűen elfelejtettük betenni a hátizsákba. Így aztán zuhogó esőben ereszkedtünk 5 órát lefelé! Elképesztő módon megáztunk. A hideg eső a fejünkről egészen a bakancsunkba csorgott, majd cuppogva kifolyt belőle…Megtanultuk a leckét. Lehet akármilyen idő, azóta inkább mindig cipelünk esőfelszerelést.

Már évek óta emlegettük, hogy jó lenne megtudni, mit nem láttunk akkor. Most visszatértünk Rohrmoosba és innen vágunk neki ismét a túrának.

Érdekes, hogy éppen azon a napon történt az ismétlés, mint 2009-ben, azaz augusztus 22-én. Most azonban minden egészen másképp történt. A pocséknak tűnő idő miatt majdnem lefújtuk az indulást, végül csak fél 10-kor vágtunk neki az útnak a Wildewasser parkolóból. Mire az első komolyabb kapaszkodóhoz értünk, szétszaladtak a felhők, a nap kíváncsian tekintett le ránk. Gyönyörű fényekben úszott minden. Nagyszerű túra volt. Sok-sok képet készítettünk. Íme!