Petronas ikertornyok

A maláj főváros, Kuala Lumpur büszkesége a Petronas-ikertorony. Idefelé már a repülőgépről is láttuk a városközpont felhőkarcolói közül is kiemelkedő építményt. A Petronas ikertornyok 451.9 méter magasságba nyúlnak fel. A csillogó krómacél borítás mellett fő jellegzetességük a két épületet 170 méter magasságban összekötő, ég és föld között lebegő függőfolyosó, a Skybridge.

A Traders hotel 37. emeletén vettünk ki szobát, az ablakunk pedig egyenesen a tornyokra néz. A hatalmas, plafontól padlóig tartó üvegablaknak támaszkodva nézzük a lassan esti fényekbe burkolózó tornyokat és az alattunk elterülő parkban nyüzsgő embereket. Holnap délelőttre van belépőnk, addig alszunk.

Kipihentem ébredünk és a reggelinél ráébredünk, hogy nem Európában vagyunk. Tányér, kés és villa, ezeket felismerjük. Az ételek zömét sose láttuk vagy nem ebben a formában és főleg nem reggelire… Van 4-5 pult, legalább ötvenféle választanivaló… halak, kagylók, rákok, polipok, húsok, tészták, rizs, zöldségek, gyümölcsök… áááá… végre egy ismerős! Kimchi…ez nem a helyiek, hanem a dél-koreaiak nemzeti eledele. Egyfajta erjesztett-pácolt káposzta…

Bárhol vagyunk, mindig a helyi ételeket keressük és fogyasztjuk, hiszen a megszokottat bármikor megtaláljuk otthon. Az ételeken keresztül is meg kell ismerni egy országot! Az ételek kiválasztásához hasznos stratégia lehet, ha többféléből tesz a tányérjára az ember, mindenből egy falatnyit. Ha valami nem ízlik, csupán egy nyelést kell leküzdeni. Ez a módszer vált be leginkább, ha nagyon “idegen” tájakon étkezünk. Most is jó hasznát vesszük. Kipróbálunk egy sor ételt anélkül, hogy nagyon rosszat húznánk.

Reggeli után gyors csomagolás és irány a lobby, checkout.

A hotel előtt már vár Viyaj (Vídzséj), aki sofőrünk és idegenvezetőnk is lesz a következő napokban. Egy Proton kisbusszal jött – ez a malájok saját gyártású autómárkája. Bedobjuk a cuccokat, gyors egyeztetés és irány a Petronas-ikertornyok bejárata. Tízre kaptunk jegyet és pontban akkor engednek be. Poggyászellenőrzés és indul a lift felfelé. Másodperceken belül 170 méter magasan, a híres Skybridge-n állunk. Apró pontokká válnak a lenti parkban sétáló emberek. A város szélei eltűnnek a párás levegő kékjében. A közeli területen látszik, hogy a régi városrészeket bekebelezik a 20-40 emeletes épületek. Még sok helyen megmaradtak az 1-2 szintes, tradícionális lakóépületek, apró kertekkel, de körülöttük egyre szaporodnak az épületóriások. A növekvő népesség egyre több lakást igényel. 15 perc után emelkedünk tovább a 83. emeletre, majd liftet váltva tovább a 86-ra, a kilátószintre. Körben üvegfal. A mélység lélegzetelállító. Aki nem nézett még le 370 méterről, annak érdemes kipróbálnia.

Most sajnálom csak igazán, hogy lustaságból csak egy amatőr kategóriás fényképezőgépet hoztam. Jó lett volna a profi felszerelés… nem baj, ebből is lehet tanulni.

In front of the entrance - A bejárat előtti panorámaEntry ticket - A belépőjegySkybridge - 170mView from Skybridge - Látvány a Skybridge-rőlView from Skybridge - Látvány a Skybridge-rőlView from Skybridge - Látvány a Skybridge-rőlView from 86th floor - Látvány a 86-os szintről

Témakörök: Épületek, Malájzia.