Hordárok az Inka-ösvényen

Az Inka-ösvény nem egyszerű túra. Az ösvény fel-le hullámzik. Felfelé helyenként 30-40%-os emelkedőt kell leküzdeni, akár 4200 méter feletti magasságban (Warmiwanuska/Halott Asszony-hágó), aztán meredeken le a völgybe és ismét fel. Az ösvény kövekkel van kirakva, a magasságkülönbséget lépcsőkkel küzdik le, ami rendesen igénybe veszi a térdet és csípőt.

Szenvedünk a hátizsákunk és fényképezőgépek súlya alatt, pedig nem is mi visszük az igazi terhet. A málha és a tábori felszerelés legnagyobb részét a hordárok viszik. Fejenként 30-40 kg teherrel másszák ugyanazt az utat, ami nekünk cucc nélkül is megerőltető. A felszerelésük, ruházatuk sem hasonlítható a mi profi cuccainkhoz. A legtöbben gumipapucsban, szandálban vannak, egy egyszerű melegítő a ruházatuk és egy kendőt tartanak a kezükben, mellyel bőven csepegő izzadtságukat törlik az arcukból.

A legdurvább feladatot a tábori tűzhely és a mobil WC cipelése jelenti. A hegyen ugyanis nem maradhat semmi. Tilos a nagydolgot a bokrokban végezni. A hordozható WC az út elején még relatíve könnyű, azonban a tartály az ötödik napra telítődik. A csoportunk 15 főből áll! Az átlag turista a hordárokat alig “veszi észre”. Megfizettem és kész! – mondja. Pedig emberfeletti munkájuk nélkül a városi élethez szokott, puhány nyugati ember nem sokra juthatna a terepen.

Illendő magunkba nézni és köszönet mondani valamennyi segítőnknek!

 

Porters on Inka-trail - Hordárok az Inka-ösvényenResting porters on Inka-trail - Pihenő hordárok az Inka-ösvényen

Témakörök: Emberek, Peru.