A Titicaca-tóban levő Amantani-szigeten egy kedves házaspár, Eudocia és Angel házában volt a szállásunk. A szigeten nincs szálloda, így magánházakhoz osztják be a turistákat. Az “elosztást” a falu vezetője intézi, aki egyenletesen osztja el a lehetőségeket. Minden családnak jut plusz bevétel a turistákból. Nincs kivételezés vagy túlzott előnyben részesítés. Igazi tisztességes üzleti modell ez. Majd később erről is írunk.

Itt kedves és örökké vidám házigazdáinkról szeretnénk megemlékezni. Takaros vályogházuk egyik szobáját kaptuk meg, ahol két ágy és egy porcelánbili volt az összes berendezés. A házhoz még zuhanyzó is volt, ami különleges luxus ezen a szigeten.

Puritán egyszerűségű konyhájukból fenségesen finom reggeliket és vacsorákat kaptunk. Nem találtunk közös nyelvet, ezért mutogatással próbáltunk kommunikálni. Sokat “beszélgettünk” és közben nagyokat nevettünk. Eudocia különösen sokat nevetett Tünde nevének hallatán. Kiderült, hogy egy helyi burgonyafajta nevének nagyon hasonló a hangzása.  Ha Tündére nézet, máris szélesen elmosolyodott, majd kacarászni kezdett, megállíthatatlanul. El nem tudta képzelni, hogy valahol egy krumpliról nevezzenek el valakit.