Az utazás egyik legfontosabb célja az lenne, hogy megismerhessük más országok kultúráját, az ott élő emberek életét és lehetőségeit. Az utazók többsége csak a szépre kíváncsi, luxushotelt választ, korlátlan ellátással, a leglátványosabb épített vagy természeti látnivalót nézi meg és lehetőleg nem is akar helyieket látni. Nagyon kevesen merészkednek ki az igazi “terepre”.

Pedig a magunk helyzetét is csak akkor lehetne megérteni, ha látjuk a valóságot és van összehasonlítási alapunk. Kelet- és Közép-Európa számos országában az emberek depressziósak és elégedetlenek az életükkel, mert vágyaikat a hollywoodi filmekben látott gazdagság és csillogás elvárásaihoz illesztik, saját helyzetüket ehhez mérik. Nagy házat, medencét, sportautót, gazdag gondtalanságot vágynak és mivel ez vagy nem vagy csak nagyon nagy erőfeszítéssel elérhető, a frusztráció boldogtalanná és gyakran ténylegesen beteggé teszi őket.

Az utazás Afrika, Ázsia, Dél-Amerika területére alkalmas a világ valódi arcának megismerésére. Itt nyilvánvalóvá válik, hogy egy “európai szegény” micsoda jólétben él, valójában a világ gazdagabb 5-10%-ába tartozik. Akármilyen szegényes a háza, palotának számít, a szociális védőháló, az orvosi ellátás csak a világ kisebbik hányadában természetes. Ennek megértése és megtapasztalása segítene a saját önkép helyretételében, az önbecsülés és a mentális egészség visszaállításában.

Afrikában a nagyobb városok és elsősorban a belvárosi részek többé-kevésbé európaias képet mutatnak, távolodva azonban eltűnnek az emeletes házak, egyszerű építmények sorakoznak, majd a kőépületek is eltűnnek és helyükbe lépnek az ágakból, gallyakból, fűből, trágyából és sárból épített kunyhók. Bár a városi fiatalok többségének kezében már ott az okostelefon, de a vidéki élet még rendkívül egyszerű körülmények között zajlik. A szegényes környezet ellenére az emberek vidámak, az élet lüktető és kavargó. Nem érezhető elégedetlenségnek nyoma sem.

Saját boldogságunk érdekében nem ártana ebből meríteni egy kicsit.